Gondolj bele: neked is furcsa helyzet, hogy figyelmedet egyszercsak kétfelé kell osztanod. Milyen nehéz lehet ugyanez annak, aki eddig úgy cseperedett, hogy elhitte: ő a kezdet és a vég. Eddig egy személy volt az életedben, akiről azt gondoltad, ő a világ közepe, szemed fénye, szíved szerelme. És most már ketten töltik meg csordultig szeretettel a lelked.

Az elején le kell szögeznem,a "saját" bőrömön még nem nagyon tapasztaltam, milyen a féltékenységtől eltorzult arccal tomboló, hisztériázó gyerkőc, aki
-minden magyarázkodásod ellenére sem érti , miért kellett az ő "helyére" egy másik gyerek is
-bármikor képes a kicsi cumiját ártatlan arccal véglegesen eltüntetni
-direkt rosszcsontkodik és azonnal ráfogja a kistesóra - mégha tudja is, nagyon sántít a helyzet,hiszen a csöppség még csak enni, aludni és üvölteni tud- kimászni a kiságyból,kiborítani ötödszörre is a konyhai fiókot biztosan nem!

Sok függ attól, hogyan várja a nagyobb gyermek az ifjú trónörökös érkezését - és a felkészülésben Te is nagyon sokat segíthetsz neki! Mert minden,ami új és bizonytalan (hiszen eleinte a nemét és a nevét sem tudjuk!), nehezen megfogható és megérthető történés, érthetetlenné teheti a - valószínűleg amúgy is dackorszakban lévő - gyerkőc viselkedését

Amikor még csak várjátok a babát
- Készítsd fel a fiúcskát/leányzót, hogy ő lesz a nagy és okos testvére a picinek, ő lesz a példaképe, ő fogja mindenre megtanítani és neked is szükséged van a segítségére!
- Menj el vele vásárolni, engedd, hogy ő válasza ki a ruhácskák színét vagy a pelenkát,hoyg ő tegye be a helyére a babaholmit vagy ha nagyobb, ő is hajtogassa össze. Készüljetek együtt az érkezésére!
- Legyél vele türelmesebb,de húzz jól érthető határokat a viselkedésében!
- 5-6 éves koráig a gyerek nehezen bírkózik az idő fogalmával, így számításba kell venned, ha egy 3-4 éves kicsinek már akkor elmondod, hogy kistestvére lesz, mikor csak 2-3 hónapos terhes vagy, időről-időre türelmét veszti majd, nem értve, hol marad a tesó? Te ismered a gyermeked, gondold át, mikor célszerű tudomására hozni a hírt.

Hogyan nyugtasd meg?

A legnagyobb "baj", a legtöbb gondolkodnivalónk az okos gyerekekkel van, akik szembesítenek azzal a kijelentésünkkel, hogy :
"Azt mondtad, anya, engem szeretsz a világon a legjobban! Akkor most már nem így lesz? Vagy a kisbabát nem fogod annyira szeretni?"
Nagy fiamnak elmeséltem, ami épp akkor jutott eszembe, és azóta a többieknél is bevált ugyanez:

"Tudod, ez érdekesen működik. Amikor egy anyukának még egy kisbabája lesz, a szívében megkettőződik a szeretete és épp így lesz ugyanannyira nagyon sok - mindkettő gyermekének."

Forrás: www.nana.hu