Számítógép kontra mozgás

A tanügy legújabb politikája a multimédia bevezetése az oktatás minden szintjén. A pedagógusok a felszerelt számítógépeket és egyéb elektronikai termékekért előnyben részesítik a tanítási folyamatban.

A szülők és - ha választaniuk kell - már az óvodában is, inkább a számítógépet választják opcionális foglalkozásként, mintsem egy torna- vagy tánctanárnak fizessenek.

Mi történik, ha tévét néz a kisgyerek? Tény, hogy a 3-6 éves gyermek képes naponta legalább 4 km-t járni, viszont ha tévét lát, rögtön leül, maga alá húzza kicsi lábait és, legalább egy negyed óráig el sem moccan a képernyő elől. Vajon érti egy 3-6 éves gyermek, amit néz? Mellette tud ülni a szülő, és magyarázni, mit is lát a gyermeke?

Tévézéskor az agy nem képes követni a sok képet, információt. Ezért a gyermek elfárad, gyakran indulatossá válik.

És amikor számítógépezik? A gyermek mozgásigényét becsapja a számítógép. A képernyőn mozgó kis figurák, a számítógépes játékok, melyben ő maga kelti életre a mesehősöket, álinformációt küldenek a gyerek agyába, amely azonban nem a saját mozgásigényének kielégítése.

A gyermek "jó", "szófogadó", "ügyes", sőt el sem lehet mozdítani a géptől. De amikor olyan helyre megyünk, ahol tévé vagy számítógép nincs, akkor mit tesz a gyermekünk: hisztizik, a "plafonban jár", földhözcsapja magát és mindenfélét követel. Ilyenkor döbbenten kérdezzük, hogy ez a mi kis porontyunk?

Ebben a kérdésben csak mi, felnőttek segíthetünk, úgy, hogy lehetőséget kínálunk apróságainknak a mozgásra, a spontán játékra. Olykor döbbenten tapasztaljuk, hogy a 6-7 éves gyermekünk nem tud mit kezdeni az ugrókötéllel, egy labdával, esetleg egy jó nagy udvaron tátongó "kacattal". Nem is gondolunk arra, hogy a napköziből hazajött gyermekünknek a számítógépes játék helyett kerékpárt, rollert mutassunk. "Vigyázz, nehogy összekoszold magad" - hangzik sokszor anyuka szájából, pedig milyen jó lenne, ha tudnának játszani gyermekeink úgy is, hogy nem a számítógép előtt ülnek, hanem a friss levegőn mozgásigényüket elégítik ki.

Próbáljuk ki, nem lessz-e jobb egy jó szaladgálás, friss levegőn tartózkodás után a gyermekünk étvágya; halk mesemondás után milyen lesz az álma?

Ne jó gyermeket akarjunk, aki ül és szendereg sápadtan az ágyon, hanem olyant, amelyik nevet és mozog, csintalan és csupa-csupa ötlet. "Lócikat" neveljünk, akik levágják a "kaktusz bimai"-t, kigyomlálják a cserepes virágainkat, körbeszaladják az asztalt, minket is nevetésre bírnak, és - nem olyan nagy baj - olykor meg is haragítanak.

                                                                                                            Benedek Zsuzsánna