Felkértük Dr. Neuwirth Magdolna országosan ismert gyermekneurológust, elemezze neurológiai szempontból a tévézés kisgyermekekre kifejtett hatását.

A neurológiai szakrendelőben megjelent gyermekek közel 50 százaléka nem szervi beteg, hanem érzelmileg labilis, pszichésen feszült, mely gyakran szervi panaszokban nyilvánul meg (hányás, hasfájás, étvágytalanság). Néhány kisgyermek időnként furcsa grimaszokat, mozdulatokat végez, nyugtalanul futkározik, egy pillanatig nem tud megülni, nem foglalkozik egy tárggyal kitartóan. Az orvos a vizsgálatok során nem talál szervi bajt, de észleli, hogy a kisgyermek izgatott, feszült, „pörög”. A gyermekek napi programja rendszerint riasztó. Kevés a pihenés, a nyugalom, a csönd és az egészséges testmozgás, ugyanakkor az információszerzés meghaladja az életkornak megfelelő mértéket.

Információ-áradat, sokszoros hang- és fényhatás...

A kisgyermek is sok érdekes dologgal ismerkedhet meg a jól megválogatott műsorokból. Előfordul azonban, hogy nincs annyi ismerete és tudása, hogy könnyedén beilleszthesse és értékelhesse a látottakat. Így az érdekes műsor is okozhat feszültséget, az ijesztő pedig félelmet és szorongást kelthet.
Nem elhanyagolható az sem, hogy TV nézés közben folyamatosan több tízszeres és százszoros hang és fényinger éri a gyermeket, melyet szorozzunk a tv nézés időtartamával. De a háttér-tévézés vagy a gyerekszobába beszűrődő esti film hangjai is nagy mértékben zavarják sok kisgyermek nyugalmát, amelyek számos tünetet okozhatnak.

A feszült idegrendszer tünetei

A feszült, felhúzott idegrendszer sokáig nem tud ellazulni, nem jön álom a gyermek szemére, éjjeli felriadások jelentkeznek. Esetleg has- és fejfájásról, szédülésről panaszkodik, félve kapaszkodik a szülőbe. Nem tudja kipihenni magát, nyűgös, ingerlékeny, szeszélyes. Nem marad egyedül a szobában, fél a sötéttől, fél hogy elhagyja a szülő.

A szülő nem tudja mire vélni a tüneteket. Vagy ingerült lesz, büntet, vagy kiszolgálja a gyermek vágyait nagyobb mértékben, mint kellene, s jönnek a további bonyodalmak.

Tévézés helyett: személyes megtapasztalás!

A média által készen kapott ismeretek helyett a gyermek fejlődése szempontjából értékesebb az elmondott mese során meginduló fantázia, a séta közben látott tárgyak és személyek, események közvetlen tapasztalása (pl. kirándulásnál állatok, növények, tájak megismerése). A szeretetteljes családi környezet, a szülők odafigyelése, a kérdésekre adott válasz, vagy közös „munka” a háztartásban különösen emlékezetessé teszi az eseményeket a gyermek számára.

Ajánlom, elemezzük saját és gyermekünk napirendjét, lesz rajta alakítani való. Fontos a kenyérkereset, a házimunka, de a legfontosabb, hogy szánjunk gyermekünkre naponta legalább l/2- l órát, amikor mesélünk neki, sétálunk vele, közben beszélgetünk. Időt nyerünk, ha bevonjuk a házimunkába, még a piciket is, ahogy azt a nagycsaládosoknál látni. A gyermekek segítőkészek, s a közös munkából sokat tanulnak. Ne sajnáljuk rá az időt és vesződséget!

A televízió pedig kerüljön a helyére. A gyermek csak válogatott műsort nézzen, denaponta legfeljebb félórát. Tudatosan tervezzük meg napjainkat bevonva a családtagot, barátokat! A gyermek boldogabb és nyugodtabb lesz, s ritkábban kell orvoshoz, pszichológushoz fordulniuk.

Szerkesztőségi tipp:

Hagyjuk a lurkókat elmélyülni a játékban, mesekönyv lapozgatásban. Igyekezzünk életkornak megfelelő meséket választani, még akkor is, ha a nagytestvér miatt hajlamosak vagyunk "komolyabb" könyvekhez nyúlni. A tévét pedig toljuk inkább a sarokba...

                                                                                                                                          Forrás: http://www.lurkovilag.hu